Hozzászólások
Magyarország szégyenteljes feldarabolása 1920 június 4-én történt.
December 5-én a megemlékezés ünnepén, amikor Magyarországot feldarabolták, szavalta el ezt a költeményt a Kassa mellettí Sepsibõl a TF harmadik éves tanulója, felvidéki Takács Gabriella. A verset 2004 december 8-án írták ennek az emlékére.
A képet az elvett területekbõl tettem fel, ráismertek majd.
Ne féljetek - nem megyünk haza,
Minket már régen nem hív a Haza,
Mely álmainknak bölcsője, sírja volt;
Ma rákos fekély, rothadó kék-sárga folt.
Ne féljetek - nem megyünk haza.
Ne féljetek, nem megyünk haza,
Ott a házaknak már nincsen ablaka
Mely múltba néz s jövőbe lát;
Nincs, ki megfújná a trombitát.
Ne féljetek - nem megyünk haza.
Ne féljetek - nem megyünk haza -
Az már régen a másák temploma;
S te is csak szolga rab vagy ott,
Bár zsebedben útlevél ragyog!
Ne féljetek - nem megyünk haza.
Ne féljetek - nem megyünk haza. Kassa
Irígység népe - te cédra, te buta!
A mi kincsünk nem lopott kacat -
Lelkünkben hordjuk: hit és akarat!
Ne féljetek - nem megyünk haza.
Ne féljetek - nem megyünk haza!
Hazugság népe te gyáva, te ostoba!
Ahol mi élünk, az mind Magyar sziget;
Koromsötétben virrasztó tüzek;
Ne féljetek - nem megyünk haza!
Ne féljetek - nem megyünk haza - Csíksomlyó
Vagyunk és maradunk mint kivert kutya;
Sorsunk már rég nem sorsotok;
Arulók, latrok, új gazdagok -
Ne féljetek - nem megyünk haza!
Ne féljetek - nem megyünk haza, Zsolna
Hol terstvér testvérnek farkasa;
Ki hajnalig háromszor megtagad -
Légy átkozott, légy gazdagabb!
Ne féljetek -
Többé nem megyünk haza!
