Hozzászólások
„Nemes föld, ha lelkedbe markolok, talán nem önmagamat ölelem?
Gondolataim nyilakként zuhannak át rajtad, de csak a békémet követem.”
„Hazám tenyerébe olvadt könnyem, benne az ér nem tűr gátakat,
Könnyem, ha megduzzasztja is, csak az ellenség bont szárnyakat.”
Juhász V.E.
Edika
A hunok árulója
„Add meg békém föld, hogy ha egyszer benned lelem álmomat,
Örök nyugtom ne zargassa, se bánat, se bűn, vagy kárhozat!”
„A lenyugvó napnak vagyok a fia, táncot járok a végítélet peremén,
A kietlen vidéken csak az ellenség van jelen, a dögevő keselyűk és én.”
„Porlepte mezők felett, vonyító utódok útján,
Megannyi nép talpa jár majd a hunok múltján.
S a király sírja felett, hol most néped éli napjait,
Ott egykor a hunok élték át diadalmaik’
A földben nyugszik a múlt, hamuvá lett egy kor,
De turul szárnyak alatt visszatér majd egykor?
Elfedi az idő a tájat, nem emlékszik rá talán már senki,
Edika bűnét a történelem lassan majd elfelejti…”
http://adlibrum.hu/Edika/
www.juhaszve.hu
www.juhaszve.gportal.hu
