Hozzászólások
“Fontold meg...”
Manapság magasabbak az épületeink és szélesebbek az országútjaink, de rövidebb a türelmünk, és keskenyebb a szemszögünk.
Többet költünk, de kevesebbet élvezünk.
Nagyobbak a házaink, de kisebbek a családaink.
Több a kompromisszumunk, de kevesebb az időnk.
Több a tudásunk, de gyengébb az ítélőképességünk.
Több az orvosságunk, de kevesebb az egészségünk.
Megnöveltük tulajdonunkat, de lecsökkentettük értékeinket.
Sokat beszélünk, csak kicsit szeretünk, de túl sokat gyűlölködünk.
Eljutottunk a Holdra és visszajöttünk, de nehezünkre esik átsétálni az utcán, hogy találkozzunk szomszédainkkal.
Legyőztük a külső űrt, de nem győztük le a bennünk lévő űrt.
Magasabb a jövedelmünk, de alacsonyabb az erkölcsünk…
Mostanában több a szabadság, de kevesebb az öröm....
Valamint sokkal több az étel, de kevesebb a táplálék....
Napjainkban két fizetés adódik össze, a válás viszont szintén több.
Manapság szebbek a házak, de több az összetört otthon.
Ezért javaslom azt, hogy mától kezdve:
Ne őrizz meg semmit egy különleges alkalomra, mert minden nap, amit élünk, egy különleges alkalom.
Keresd a tudást, olvass többet, ülj a teraszon, és csodáld a kilátást anélkül, hogy az elvégzendőkre ügyelnél.
Tölts több időt a családoddal, edd a kedvenc ételed, látogass el a helyre, amit szeretsz.
Az élet az élvezet pillanatainak láncolata; nem pedig csak túlélés.
Használd a kristálypoharakat. Ne tárold a legdrágább parfümödet, és használd minden alkalomkor, amikor úgy érzed, erre vágysz.
Töröld ki a szótáradból az olyan kifejezéseket, hogy „alkalomadtán” vagy „majd egyszer”.
Írd meg azt a levelet, amit majd „alkalomadtán” akartál megírni.
Mondd el családtagjaidnak és barátaidnak, mennyire szereted őket.
Ezért tehát ne halassz el semmit, ami nevetést és örömöt visz az életedbe.
Minden nap, óra, és perc különleges....
és nem tudhatjuk, hogy nem ez lesz-e az utolsó...
Ha túl elfoglalt vagy ahhoz, hogy ezt a levelet továbbküldd valakinek, akit szeretsz, és azt mondod magadban, hogy majd „alkalomadtán”, akkor csak gondolj arra hogy az „alkalomadtán” nagyon messze is lehet, akár annyira, hogy el sem jön….
