Hozzászólások
A tragédia kezdetei
A dráma a Dionüszosz isten tiszteletére rendezett kultikus szertartásokból fejlődött ki.
Dionüszosz a bor, a mámor és a termékenység istene a görög mitológiában.
A Dionüszosz-kultusz felvirágzása társadalmi és politikai változásokra vezethető vissza.
A Kr.e. VII-VI. században az arisztokrácia hatalma megrendült.
A türannoszok (nevük zsarnokot jelent) megteremtették a poliszdemokrácia alapjait. A türannoszok elsősorban a földművesek és a városi szegények támogatásával tudták biztosítani hatalmukat. A támogatásért cserébe viszontszolgáltatás járt. Ezek voltak a Dionüszosz-ünnepek.
Megerősödött az alsóbb néprétegeket támogató istenek kultusza.
Kr.e. VI. században Peiszisztratosz, Athén türannosza szentelt ligetet jelölt ki az Akropolisz délkeleti lejtőjén a Dionüszosz-kultusz helyéül. A Dionüszosz-ünnep állami ünneppé vált.
Lénaia: A január – február tájára eső Lénaia télbúcsúztató ünnepség lehetett.
Feltehetően ebből az ünnepségből fejlődött ki a komédia. Vidám hangulatú, gúnyoldódó előadás, színes forgatag jellemezte, ahol a termékenység szimbólumának számító nagyméretű phalloszokat is felvonultattak, phallikus dalokat énekeltek.
Nagy Dionüszia ünnepség: március végén, április elején került sor a városi nagy Dionüszia ünnepségsorozatra. Dithüramboszokat énekeltek (Dionüszosz tiszteletére alkotott dicsőítő ének, kardal, melyet tánccal és zenei kísérettel adtak elő. )
Kr.e. 440-től drámai versenyeket rendeztek Athénban és más városállamokban. Ezeken öt komédiaíró mérte össze erejét egy-egy darabbal. Egy évtizeddel később kezdődtek el a tragédiaversenyek, amelyen egy tetralógiával (három tragédia és egy szatírjáték) indultak az írók.
A görög színház
Az athéni Dionüszosz-színházat
Kr.e. 472-ben avatták fel.
A színház félkör alakú volt. A nézőtér lábánál helyezkedett el az orkhesztra (tánctér). Ezen a helyen állt a drámai előadásokon szereplő kar. Mögötte néhány lépcsővel magasabban volt a színpad, itt játszottak a színészek.
A színpad mögött helyezkedett el a szkéné (kis házikó, itt öltöztek át a színészek).
A drámai előadások egyetlen díszlete a szkéné mögött elhelyezkedő fal, amely általában a királyi palota vagy templom homlokzatát ábrázolta.
Az építmény lapos tetejét is kihasználták: az istenek megjelenésének helye volt. A háttérben emelőgépekkel juttatták a magasba az isteneket alakító színészeket. (deus ex machina)
A színház befogadóképessége: 15-20 ezer ember volt. A színpad és a nézőtér is fedetlen volt, az előadás a szabad ég alatt zajlott 7-10 órán keresztül.
Színészek (hüpokritészek)
A görög színházban csak férfiak lehettek a színészek. Jelmezben léptek színpadra. Arcukat nem láthatta a közönség, mert álarcot viseltek (nagyon karakteres emberi fejeket ábrázoltak), amelyre tölcsért szereltek.
A színészek lábukon kothornoszt (magasított cipőt) viseltek. Mozgásuk ezért nehézkes volt.
Kezdetben csak a kar szerepelt a színpadon. A khorégosz (karvezető) kérte fel a polgárokat a részvételre.
Elsőként Theszpisz volt az, aki a karral szembeállított egy színészt, aki magyarázatokat fűzött a kar énekéhez, esetleg kérdéseire felelt.
Döntő változás: Aiszkhülosz újítása, aki bevezette a második színészt. Ez tette lehetővé, hogy önálló egyéniségek közötti konfliktus ábrázolható legyen.
A görög tragédia szerkezeti elemei:
Prologosz: előszó, a kar bevonulása előtti szöveg, lehet monológ vagy párbeszéd.
Parodosz: a kar bevonuló éneke
Epeiszodion: a kardalok utáni párbeszédes rész
Sztaszimon: a tragédia cselekménye közötti kardal
Exodosz: a kar kivonulási éneke
Vége
