Hozzászólások
Hol volt, hol nem volt
Régen, nagyon régen létezett egy sziget, amelyen ott lakott az Ember minden érzése.
A Jókedv, a Bánat, a Bölcsesség...és sok más között a szeretet.
Egy napon az érzések megtudták, hogy a szigetük el fog süllyedni. Mindegyikük hajót készített magának, hogy a szigetet elhagyhassa.
Csak a Szeretet akart kivárni a legutolsó percig. Mielőtt a sziget elsülledt volna a Szeretet segítséget kért.
Egy fényűző hajón arra ment a Gazdagság. Vigyél magaddal engem is...kérte a Szeretet.
Nem tehetem, mondta a Gazdagság. A hajómon nagyon sok arany, ezüst és drágakő van. Neked itt már nincs hely.
Egy gyönyörű hajón arra ment a Gőg. Elvinnél magaddal? - kérte őt is.
Sajnos, nem! Itt minden olyan tökéletes, valamit még megrongálnál.
A Szeretet megkérte a Bánatot is. Bánat! Elvinnél magaddal?
Ach Kedvesem!....Szívesen vinnélek de tudod annyira bánatos vagyok, hogy mindig csak egyedül akarok lenni.
Az arramenő Jókedv annyira harsányan mulatott, hogy a szeretetet észre sem vette és tovább hajózott...
Egyszer csak hangot hall. Gyere Szeretet elviszlek!
Amikor partot értek annyira el volt telve hálával, hogy meg sem kérdezte a megmentője nevét.
Mivel érezte az adósságát, megkérdezte hát a Bölcsességtől - ki is volt a megmentője?
Bizony az maga az Idő volt - mondta.
Az Idő? Csodálkozott a Szeretet. Miért segített rajtam az Idő?
Mert csak az Idő ismerte fel és tudja igazán, mennyire fontos az Embernek a Szeretet.
Kérlek, ha már te is felismerted azt amit az idő tud időtlen idők óta akkor mond el a többi Embernek is!
Előbb-utóbb mindenkinek meg kell tudnia!
Küldd el a barátaidnak ezt a levelet, hogy ők is tovább adhassák, mindenkinek a aki a számukra fontos!
Ha egyszer körbejárva a világot, ismét hozzád jut el, tudd meg, hogy sokkal több igazi barátod van, mint gondolnád.
