Hozzászólások
Feltétel nélküli szeretet
Ez a történet egy katonáról szól, aki hazatért a vietnami háborúból.
San Francisco-ból telefonált haza szüleinek.
„Anya, apa, megyek haza. Valamit még meg kell kérdeznem. Itt van velem a barátom, szeretném, ha velem jöhetne ő is hozzánk.”
„Természetesen”- válaszoltak a szülők-” szívesen látjuk őt is”.
„Valamit még tudnotok kell.”- folytatta a fiú-”Az én barátom súlyos sebesüléseket szerzett. Egy aknára lépett, elvesztette egyik kezét és lábát. Nincs neki hova menni, és én nagyon örülnék, ha velünk lakhatna.”
„Ez borzasztó fiam. Természetesen szívesen segítünk neki lakást keresni.”
„Nem, apa, anya. Azt akarom, hogy velünk lakjon.”
„Fiam,“-válaszolt az apa-“nem tudod, mit kérsz tőlünk.“
„Valaki ilyen hátrányokkal óriási gondokat okozna nekünk.
Van nekünk egy életstílusunk, csak nem várod tőlünk, hogy miatta azt csak úgy megváltoztatjuk.
Szóval gyere haza, de azt a srácot felejtsd el. Bizonyára képes lesz magáról egyedül is gondoskodni.“
A fiú rögtön letette a telefont és többször már nem jelentkezett.
Pár nap múlva a szülőket San Francisco rendőrségéről hívták.
A fiuk leugrott egy felhőkarcoló tetejéről és szörnyethalt.
A rendőrség öngyilkosságként zárta le az esetet.
A kétségbeesett szülők azonnal repülőre szálltak, hogy azonosítsák fiuk holttestét.
Felismerték őt és megdöbbenéssel vették tudomásul, hogy a fiuknak hiányzott az egyik keze és lába.
E történet szereplői olyanok, mint sokan közülünk.
Nagyon egyszerű dolog szeretni a szép, vidám embereket, de nem szeretjük azokat, akik valamiben hátráltathatnának bennünket, vagy a kényelmünket veszélyeztetnék.
Szívesen feledkezünk meg azokról, akik nem egészségesek, szépek vagy elég ügyesek.
Legyen bátorságunk nem elfordulni azoktól, akiknek szükségük van a segítségünkre, próbáljuk meg nem becsukni a szemünket hiányosságuk láttán.
Hisz senki nem tudhatja közülünk, mikor fogunk mások segítségére szorulni, nem tudhatjuk, hogy holnap nem vár-e ránk valahol egy „akna“ esetleg egy elsuhanó autó, vagy alattomos betegség képében…
Nem szabad megfeledkezni arról az ajándékról, amit úgy hívnak, BARÁTSÁG,
mert az igaz barátok minket olyannak szeretnek, amilyenek a valóságban vagyunk,még ha nem is vagyunk tökéletesek, a legszebbek, a legügyesebbek.
Az igaz barátság ajándék.
Az igaz barát meg tud nevettetni, tud buzdítani, meghallgat és kinyitja nekünk egész szívét.
Neked két lehetőséged van:
1.) Mutasd meg a barátodnak, hogy szereted… Küldd el neki ezt a mail-t.
Ha ez az üzenet visszakerül hozzád, biztos lehetsz benne, hogy vannak barátaid.
2.) Ne küldj semmit… és tégy úgy, mintha ez a most olvasott történet nem érintette volna meg a szívedet.
