Hozzászólások
Leírok egy sort, majd lazán törlöm mégis.
Benne voltál te is, benne voltam én is.
Benne volt az álmom, benne volt a vágyam.
Minden magányom egy apró sóhajtásban.
Minden kiáltásom, minden halk szavam.
Emlékkép most már, öntudatlan magam.
Eddig volt a múltam, ma van a jelenem.
A jövőm innen nézve majdhogynem végtelen.
Te voltál tegnap gondolatom tárgya.
Hogy a holnapom sose vesszen kárba.
S hogy mire jutottam tegnapról mára?
Most nem ülhetek rád tétlenül várva.
Nem lehetsz senkim, nem lehetsz mindenem.
Nem nevethetsz ki, ez az én életem.
Dac és makacsság volt eddig a fegyver.
Helyettük mától okos türelem kell.
