Hozzászólások
„Boldog, ki hinni tudja, hogy még a tenger tévedésből partra ér! Mit nem tudunk, épp arra volna szükség, s amit tudunk, semmit se ér.”
A szerelem sóhajok párájából fogant füst; ha szítják: tűz, mitől a szem ragyog; gyötrődve tenger, mit könnyár dagaszt.
"Úgy érezzük, hogy amit teszünk csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger."
"Szerelmem oly mély és beláthatatlan akár a tenger, Adhatok belőle, nekem csak annál több lesz, egyre több."
Tanúm legyen a föld, az ég, a tenger,
a sok madár, a hal és minden ember:
Neked adom szívemet, senki másnak,
életemet még mellé ráadásnak !
Rád gondolok,
ha a Nap fényét füröszti a tengerár.
Rád gondolok,
forrás vízét ha festi a holdsugár.
Téged látlak,
ha szél porozza távol az útakat.
S éjjel, ha ing a kis palló a vándor alatt.
Téged hallak,
ha tompán zúg a hullám és a partra döng.
A ligetben ha néma csönd borul rám,
Téged köszönt.
Lelkünk egymástól
bármi messze válna összetalál.
A Nap lemegy,
Csillag gyúl nemsokára.
Ó, jössz-e már?!
