Hozzászólások
Tizenhat évig csak jártam a világot,
És nem vettem észre a sok szép virágot.
A felkelő napot, a kismadárkát,
A holdfényes éjben a tücsök dalát.
Nem hallottam meg csendes hívó szavadat,
A tehetetlenség kísérte utamat.
Az ördög minden erejével rám tört,
S esténként félelmekkel is gyötört...
Nem vettem észre mikor megbántottalak,
Bűneimmel a keresztre én juttattalak.
Ide elérnem tizenhat évbe telt,
Kegyelmedbe fogadtál, s utadon terelsz.
Köszönöm Uram, hogy tenyereden hordasz,
Bármilyen baj is érjen, utat Te mutatsz.
Nagyfenyők - melletted - engem, kis csemetét,
Szeretetben nevelnek, s terelnek Feléd.
Adj, Drága Uram, Nekem szolgáló szívet,
Hadd lehessek én is útjelződ Neked!
Még ha sáros, jeges, vizes is leszek,
Add, hogy örömteli szívvel dicsérjem Neved!
