Hozzászólások
Óbecsey István: Szeressétek az öregeket.
Nagyon szépen kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat.
A hajlott hátú jó anyákat.
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon kérlek Titeket,
Szeressétek az öregeket.
Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretetet.
Szenvedtek Ők már eleget.
A vigasztalóik Ti legyetek.
Én nagyon kérlek Titeket,
Szeressétek az öregeket.
Ne tegyétek Őket szűk odúkba,
Ne rakjátok Őket otthonokba.
Hallgassátok meg a panaszukat,
Enyhítsétek meg a bánatukat.
Ők is elfogadtak Titeket,
Mikor Isten Közéjük ültetett.
Azért én kérlek Titeket,
Szeressétek az öregeket.
Ha majd az örök szeretet
Elhívja Őket közületek,
Ti foglaljátok el helyüket,
Mert Ti lesztek majd az öregek.
S mindazt, mit Nekik tettetek,
Azt adják Nektek a gyerekek.
Azért előre intelek Titeket,
Szeressétek az öregeket.
Legyen hozzájuk szép szavatok,
Legyen számukra mosolyotok.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
Ők is sokat küzdöttek értetek,
Amíg fölnevelkedtetek.
Fáradtak Ők is eleget,
Hogy Ti módosabbak legyetek.
