Hozzászólások
Tudod-e még a régi nőket?
Fáj még, hogy el nem érted őket?
Üresfejű, kóclábú bábuk,
a szájuk piros volt, szép a lábuk,
jöttek, ragyogtak, megigéztek,
te meg dadogtál,mint a részeg,
azt hitted akkor: túl nem éled,
hogy mással hálnak, nem tevéled,
gőgös királynők, tiszta hattyúk,
talán még sírtál is miattuk.
Hányszor motyogtad zagyva lázban:
„Nem jól csináltam, elhibáztam!
tovább kellett vón’ könyörögni,
s jól járok én is, mint a többi.
megkóstolnám jóízű húsát,
nem ölne meg a szomorúság!”
És hajtogattad még sokáig:
„Egyik bolond volt, rongy a másik!
álmatlan éjjelt, szép szerelmet
sem ez, sem az nem érdemelt meg.”
Gőgös királynők, tiszta hattyúk,
hamar leszállt az alkonyatjuk.
Egy év,…vagy öt-hat,…a fényvesztett
hazug bűbájuk kopni kezdett.
Jaj, hová lett a sok parázna
friss, fiatal test vad varázsa?
Izzó nyarukra hűvös ősz ült,
sok meghízott,…egy meg is őszült,
templomba jár ma, vén boszorkány…
szívedben elcsitult az orkán.
Tudod-e még a régi nőket?
Szeretted és gyűlölted őket.
Aztán te is vénülni kezdtél,
elszállt az élet, ugy-e testvér?
Nem vagy te már a régi éhes.
Hány éves is vagy? Hatvan éves?
Mire reád köszönt a hetven, csak temetőt látsz vén szívedben.
Itt nyugszik egy nő….ott megint egy,
jó volt-e, rossz-e,….végre mindegy!
VÉGE
