Hozzászólások
Néha szembe kell nézni a valósággal, és azután elutasítani azt!
A természet tövisek közé rekeszti a gyenge rózsát, nem azért, hogy szaggassa, hanem, hogy oltalmazza!
Mosolyogj, soha senki nem fog meggyanúsítani, hogy semmi okod rá
Álmodni maga a mennyország, az álmok megvalósulását várni a való élet!
Az emberiség fejlődése egy girbe-görbe fa. De mégis csak fölfelé nő!
A gyom olyan növény, melynek hasznosságát még nem fedezték fel.
A rózsát keresve esetleg elmegyünk az ibolya mellett.
A sikert hajszolva esetleg elmegyünk az örömök mellett.
A teljesítmény az erőfeszítések kivirult rózsája.
A csend nem csupán a természet hangja, hanem az ember legbelső szükséglete.
Az eső lényege ugyanaz, de a mocsarakban a töviseket növeszti, a kertekben pedig a virágokat.
A virág Isten legédesebb teremtménye, melybe elfelejtett lelket lehelni.
A vadvirágot nem érdekli, hogy hol nő.
Még ha biztosan tudnám is, hogy a Föld holnap darabjaira hullik, mégis elültetném az almafámat.
A jövő ma van. És ha nem sietünk, máris tegnap lesz!
A szerelem gyönyörűséges virág, csak az a baj, hogy szakadék szélén terem.
A szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt egész valónkban, és gyakran tovább zöldül a szív romjain
Nem kell bizonyítanod,
hogy jogod van a létezéshez.
Léted már önmagában
bizonyíték ehhez.
Az elszáradt virág nem nyílik újra!
