Káros szenvedélyünk a chipsevés, pedig érdemes lenne vigyáznunk vele
Hogy ezt megértsük, vissza kell repülnünk néhány évezredet az emberiség történetében. Ekkoriban nagytestű állatokra vadásztunk, olykor sikeresen, de gyakran sikertelenül.
Ilyenkor nem állt rendelkezésre más energiaforrás, mint a gyümölcsök, amelyek magas szénhidráttartalmuk miatt jelentős energiaszintet biztosítottak.
A ma emberében is ugyanúgy működik ez az evolúciós ösztön, mint sokezer évvel ezelőtt. Éppen ezért képtelen fékezni magát, ha a magas szénhidráttartalmú nasik fogyasztásáról van szó.
Pedig ma már általában jó dolgunkban, elkényelmesedve tesszük ezt, és az ételeket inkább élvezeti forrásnak tekintjük, jutalmazzuk magunkat velük. Hogy az önjutalmazó ösztönnek ki mennyire tud ellenállni, az már az egyéni adottságoktól is függ.
Ha szeretnénk leszokni a nassolásról, érdemes inkább magokat fogyasztanunk, amelyek magas rosttartalmuk miatt hamar teltségérzetet okoznak.
Ha viszont mégis maradnánk a chips mellett, a tudatosságunkat kell fejlesztenünk, hogy rendszeresen feltegyük magunknak a kérdést: nem lehet, hogy épp valamilyen rossz érzést leplezünk el az önjutalmazással?
Szerző: Galambos Dániel
